Emberek

Jaj, furcsa lények vagyunk mi, nem igaz? Gyönyörű, szinte tökéletes és titokzatos, avagy sármos és előkelő egyedek... Úgy törődünk igényes küllemünkkel, miként legbelső, mély személyiségünkkel... Érzelmek mély skálái vagyunk mi, hogy szépek, vagy rosszak-e ezen érzések, az csakis rajtunk múlik. Mindnyájan egyéniségek vagyunk, megvannak a magunk gondolatai, a magunk elvei, a mi kis életünk. Kapcsolatokat építünk ki egymással, melyeket ápolunk, olyan emberek vesznek körül minket, akit szeretünk, és akik szeretnek. Persze vannak, akik ellenünk érvelnek, de ez épp olyan természetes mint a felénk mutatott szeretet. És vannak olyanok is, akik mások ellopott elvei szerint élnek, de ebből még nem származott baj. Miért is lenne baj abból, ha valaki valaki tudását elsajátítva átadja az másoknak? Mért baj az, ha kissé hasonlítunk a másikra? Attól még lehetünk egyéniségek, hiszen mi emberek vagyunk, egy- az állatoktól teljesen elkülönült faj, egy külön világ, egy magasabb rendű intelligencia, csak néha mi is beleharapunk másokba, kitépjük a szívüket és ha valaki feltűnik eme folyamat közben egy kis morgással elilyeszthetjük; de ebből még nem származott semmi baj. Ó, és kiemelve társadalmunk legkultúráktabb megnyilvánulását, a kommunikációt, megemlíthetem, hogy ez méltán fejlett adottságunk. Persze az esetek 99 százalékában a második fő nem azt mondja vissza a harmadik főnek, mint amit az elsőtől hallott, de ez így amúgy is izgalmasabb, és ebből sem volt még soha nagy gond. Még az ellenségek is csak el-elrontanak lopva néhány életévet a másikból, szándékosan ártva ezzel annak, de mint mondottam az élet szép hosszú, talán kicsit kellemetlen, de ebből sem volt még különösen nagy baj. Társadalmunkban előfordul egy-egy rosszindulatú egyed, akik elvesznek pár életet, megkeserítve ezzel az áldozat családjának, barátainak sorsát, de nézzük a jó oldalát, egy ember szeretteinek a köre annyira szerteágazó, hogy mégha gyilkolnak is belőle, jópáran azért életben maradnak és legalább az áldozat emléke, plusz az ő életük megmarad. De jobban meggondolva mások majmolása rontja a civilizációt, az állatokhoz színvonalához hasonló önzőség erősen csökkenti az intelligenciaszintünket, a pletyka révén az emberek ujjal mutogatnak valami szerencsétlen, ártatlan hülyére, az ellenségek miatt a mindennapok kibaszottul erősen megnehezednek, a gyilkosok szétcseszik a családokat,- Mint említettem jobban meggondolva talán nem is vagyunk annyira tökéletesek, talán a felszín csak álca, és az alapozó meg a fazonra nyírt borosta alatt valahol mélyen már rohad a hús és férgek zabálnak az agyban... Lehet hogy a kedves mosolygás, és örömteli "jónapot barátom" alatt valaki azt makogja, rohadj meg te büdös kis buzi... Sajnos a dolgok mögé nézve rájövünk, jaj, hogy mennyire mocskos dögök vagyunk mi emberek, nem igaz? rusnyák, az evolúció legaljai, felszínes és igénytelen kis faszok...