Világmegváltó idézeteim

1., "Ha valaki szeret egy virágot, amely csak egyetlen példányban létezik csillag milliókon - ez épp elég neki, hogy boldog legyen."
                                               
2., senkit se szeretni vétek,sokat szeretni bűn,Egyet szeretni mindig,de forrón és hűn.
     
3.,„Ha semmit sem kívánsz, immár tiéd a minden, mindent csak az kíván, kinek semmilye sincsen!”

4.,Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindig enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok...

5., „Akkor érzed igazán, hogy valakit elvesztettél, ha tudod, hogy már sosem kapod vissza.

6., Van aki könnyen megkapja azt akit szeret, van aki sír és szenved.Van aki könnyek nélkül is tud feledni, de van aki meghal mert igazán tud szeretni.

7., „A szerelem egy természetellenes érzés, amely arra ítél két ismeretlen embert, hogy szánalmas és egészségtelen módon függjenek egymástól, úgy, hogy minél erősebb a kötelék, annál hamarabb szakad szét.”

8., "A rózsa is az elnyílás előtti utolsó napon a legszebb..."

9.,  „Már tudom milyen éjjel-nappalnak lenni, milyen örökké együtt és mégis külön.”

10., Végül nem azt szeretjük, amire vágyunk, hanem magát a vágyat...

11., ami értelmet ad az életnek, értelmet ad a halálnak is

12.,  Most búcsúzom, ennyi az egész
Most menj el, vissza se nézz
Csak vedd karodba azt, ki tölem elrabolt
S gondolj arra, hogy voltam s talán... VAGYOK!

13.,"Lehet, hogy elfelejtik, amit mondtál nekik,
 de arra mindig emlékezni fognak,
hogyan érezték magukat a szavaidtól."

14., Nem kell istennek lenned, hogy fényt csinálj! Elég, ha eléred a villanykapcsolót...

15., "Az életet nem kell túl komolyan venni. . . Úgysem ússzuk meg élve."

16., A legdrágább kő mindent karcol,
de maga nem tűr karcolást.
A legdrágább szív inkább vérzik,
de nem sebez meg soha mást.

17., A szerelem gyönyörű virág: csak az a baj, hogy a szakadék szélén terem"

18., "A barátság az egyetlen olyan kapcsolat, amely kölcsönös, szabad választással jön létre. Nem velünk születik, mi teremtjük. Nem fertőzi meg semmilyen testi kapcsolat, vagy érdek. Nem akarunk egymástól semmit - egyszerűen csak jó együtt lenni. A barátság születése mindig együtt jár azzal az érzéssel, hogy találkoztunk már valahol. Hogy ismerem őt... Ez persze sejtelem, nem biztos, hogy így van. Sosem tudhatjuk, mitől vagyunk otthon egymásban. De ha a barátomhoz megyek: hazamegyek."

19., az élet csak álom az álomban...

20., sose lesz boldog az, akit zavar, hogy más nála boldogabb.

21., "Ne sírj, ha valaki nem szeret, mert a bánat megöli szívedet.
Szeresd azt, aki megérdemli, lehet titokban ő is ezt teszi.
Ha az életben boldog akarsz lenni, előbb tanulj meg tűrni és szenvedni.
Olyat szeress, aki téged is szeret, hogy ne érje bánat szívedet.
Fájni kell a szívnek, ha szeret, mert fájdalom nélkül élni nem lehet.

22., "Azt mondják szólj,
De valami visszahúz,
Azt mondják járj,
De az élet földbe zúz,
Azt mondják álmodj,
De a valóság kísért,
Azt mondják szeress,
Ha gyűlölnek is ezért!"

23.,Elválunk majd csendben ahogy illik
az én ablakom te előtted többé ki nem nyilik.
Nem átkozlak érte amit velem tettél
azt sem kérem számon amit megigértél,
Nem tudja meg senki mit fogadtál sirva,
A mi kettőnk titkát leviszem a sírba.

24., Tudod mi az,szeretni valakit?
S mikor kérdik büszkén letagadni.
Minden utcán őt keresni,várni
s mikor jön közömbös durva arcot vágni.
Belefoglalni a nevét az esti imába,
s azt hazudni sosem gondolsz rá.
Becsülni,értékelni gondolatban,
s lekicsinylőn elitélni szavakban.
Nem írni,mintha nem is érdekelne,
s könnyekkel elaludni,szemeddel mosolyogni
bár szíved ég.
Tudod mi ez???

                          "Dacos női büszkeség"

25., "Mi vagyunk azok az emberek, akiktől a szüleink óvtak annak idején."

26., "A gumióvszer nem nyújt teljes biztonságot. A barátomnak is volt, mégis elütötte egy busz."
"Andersen meghalt. Nincs mese."
"Én most reinkarnációs tanfolyamra járok. Kicsit drága, de hát egyszer élünk!"

27., Mond hol vagy,
hogy tudjam merre keresselek.
Mond mit álmodsz,
hogy tudjam mit adjak neked.
Mond kit kívánsz,
hogy tudjam ki legyek.
Mond hogy szeretsz.

28., Boldogtalanná ne tégy senkit, ha boldoggá nem tehetsz.

29., „Van, aki őriz,
De nincs, aki ért,
Van aki megölel,
De nincs, aki félt,
Már nem is tudod,
Hogy szenvedsz,
Hitted, hogy szebb lesz,
Praktikus, logikus,
Mégis tragikomikus
Rosszul megírt, hálátlan szerep,
Hogy tulajdonként éled az életed,
Én féltelek.”

30.,Ne mond ki a nevét,
ki szíved összetörte,
ne emlékezz arra,
ki álmod elsöpörte.
Mert ki egyszer elhagyott,
megteszi majd újra,
ne keseregj hát miatta,
ne nézzél a múltba.
Ne sírj soha azért,
ki széttörte szívedet,
nem érdemli könnyeid,
ki könnyen elfelejtett.

31., Vannak dolgok melyeket nem érthetünk,
Vannak melyek itt vannak mellettünk,
És vannak, melyeket örökre elfeledtünk.

32., "Későn tudtam meg,
de száz életre megjegyzem:
Szeretni,
csak a szerelem minden fájdalmával együtt érdemes,
VAGY SEHOGY!"

33., Kellett nekem, hogy rád akadjak,
Kellett, hogy megkedveljelek,
Hogy együgyűn mindent bevalljak,
S hogy büszkén ne hallgass te meg!
Kellett nekem beléd szeretnem,
Kellett nekem, hogy meggyötörj,
Hogy bálványozzalak szívemben,
S hogy te viszonzásul megölj.

34., "Nem az a fontos, hogy meddig élünk,
Hogy meddig lobog vérünk,
Hogy csókot meddig kérünk és adunk,
Hanem az, hogy volt egy napunk,
Amiért érdemes volt élni!"

35., "Elmentél
és magaddal vittél engem is
aki itt maradt,
nem hasonlít hozzám."

36., Csalódni kell hogy boldogok lehessünk,
Gyűlölni tudni hogy újból szeressünk.
Kell tudni zokogni meg sírni,
Valakit megunni aztán visszahívni.
Csalódni százszor, csalódni ezerszer,
Hogy boldogok lehessünk egyetlen egyszer!"

37., Amíg nem szerettél senkit e világon,
Szabad voltál, mint madár az ágon.
De ha meglátsz egy fiút, ki szemét rádveti,
Ha még nem szerettél, megtanulsz szeretni!
Kínos nyugtalan lesz éjjeled, nappalod,
Feléje fog szállni minden sóhajod.
Bárhogy is szereted, nem fogod őt bírni,
Ha őszíntén szerettél, megtanulsz sírni.
Mikor azt hiszed, hogy legjobban szeret,
Szíve érted lángol és reszket,
Akkor meglátod őt mással sugdolózni,
Ha igazán szerettél, megtanulsz csalódni.
Szíved ilyenkor marják az érzések,
Kebled olyan, mint egy feldúlt darázsfészek.
Bár csalódtál benne nem fogod feledni,
Ha őszíntén szerettél, megtanulsz szenvedni."

38., "Ne sírj, ha az élet fáj,
ha a bánat a szívedbe váj!
Ne sírj ha érnek a csalódások
 és elfoszlanak a gyönyörű álmok!
Titkold el a szíved szenvedését,
s ne halld a sors gúnyos nevetését!
Két szemed hiába könnyes,
sírni lehet, de:
NEM ÉRDEMES !!

39., "A tóparton ülök,a vizet hallgatom,
A szívemben ott van a gyötrő fájdalom
Egyedül maradtam,nem szól már senki.
Elhagytál engem-már nem érdekel semmi,
Nézem a halakat könnyes,kisírt szemmel,
S úgy érzem,hogy már csak üresség van bennem
A magány angyala magával ragadott,
Ha nem jössz vissza többé inkább meghalok."

40.,"Ahogy nőnek az árnyak,
Ahogy fogynak az esték,
Úgy fáj egyre jobban,
Hogy minden csak egy emlék."

41., Mosolygott az arcom,
de mögé senki nem néz.
Játszom a közömbös embert
most látom csak milyen nehéz.
Ha valaki azt kérdezné tőlem:
Mondjam meg mit jelentesz nekem?
Egy pillanatra zavarba jönnék,
S nem tudnék szólni hirtelen.
Csak nagy sokára mondanám,
halkan, csendesen:
- Semmiség csak egy elmúlt szerelem.
Elmegyünk egymás mellett és az arcod rámnevet,
kacagva köszöntlek én is,
de hangom kissé megremeg.
S nem venné észre rajtam senki sem,
hogy titokban könnyes lett a két szemem
Egy halk sóhaj ez volna minden jel,
s mennénk tovább csendesen.
Ha valaki azt kérdezné tőlem:
- Mit jelentesz Te nekem?
Talán könnyelműen azt felelném:
- Semmit, semmit csupán... az ÉLETEM.

42.,  "A fejedhez fogod a fegyvert,
De gyáva vagy ölni embert,
És gyáva vagy élni újra
Pontot tenni a múltra"

43., Az idő pénz, a pénz beszél a kutya ugat,
amelyik kutya ugat az nem, harap,
tehát az idő nem harap,
de akkor miért van neki vasfoga?!

44., amikor iszunk berúgunk
ha berúgtunk akkor elalszunk
ha elaludtunk nem követünk el bűnöket
ha nem követünk el bűnöket akkor a mennybe jutunk
szóval, rúgjunk be és a Mennybe jutunk...

45., Attól, hogy nem beszélsz rólam, még nem vagyok halott.
Élek és félek, és egyedül vagyok.
Látom hogy kék az ég, és érzem a szelet
De már semmi sem jó, mint régen veled.
Attól, hogy sírok, még nem vagyok gyenge.
Élvezed, hogy kínzol és ebbe halok bele.
Szorít az idő, bár tudom, már elkéstem,
Egy hónap van még hátra, s meghal bennem minden.

46., "Hagyni kell, hogy akit szeretünk, tökéletesen önmaga lehessen,
és ne igyekezzünk átgyúrni őt saját elképzelésünkre;
ez az igazi szerelem szándéka és törvénye.
Ha a szerelemben nem őt szeretjük, hanem saját elképzelésünket,
akkor csupán önmaguk visszatükröződését keressük bennük.

47., "Szerelem az,
 amikor fuldokolsz a félelemtől,
 hogy eltűnhet az életedből,
 és amikor nem tudsz enni a szomorúságtól.
Amikor a lelked olyan darabokban van,
hogy évek kellenek hozzá,
 hogy össze tudd magad szedni.
Amikor nem tudsz másra gondolni,
 csak ő jár a fejedben,
és hiába bánt, hiába gyilkol meg,
 nem tudsz haragudni rá.
Mégis megölnéd.
Amikor olyat is megtennél,
 amit addig el sem tudtál volna képzelni.
Megalázkodsz, és könyörögsz. Sírsz."

48., Ha majd sok-sok idő múlva,
Hajad fehér lesz, kezed reszkető,
A kis unokáid közt üldögélve,
Az egyik egy könyvet vesz elő.
- Nézd nagymama, egy könyvet találtam.
Odaviszi és leteszi eléd,
S te felnyitod könyved fedelét.
Eszedbe jutnak régi ismerősök,
Kiket már takar a sír.
Kis unokáid majd félve suttogják:
- Nézd, nagymama sír.

49., Fiatal vagyok a halálhoz, de túl késő, hogy éljek,
Gyenge vagyok, hogy gyűlöljek, de bátor ahhoz, hogy féljek.
Börtön a test, de ha mégis szabadon szállhat a lélek
Én inkább meghalok, mint hogy álmok nélkül éljek"

50.,A sírodra is ez lesz majd írva:
Aki az életét már nem bírta
És nem lesz senki aki érted sírna
A sors könyvében megvan ez írva
Nincsen célod,nincsen reményed
Nincs miért élned,és ez lesz a te véged...

51., Az egyetlen,akit szeretek
Térdre kényszerít
Az egyetlen,akit szeretek
Belefojt az álmaimba
Az egyetlen,akit szeretek
Újra és újra
Lehúz...

52., Ahol mások élnek,szeretnek ,
Én eljöttem ide betegnek ,
Csókot temetni ,álmot dobni,
Nyugodt partokon nem nyugodni.

Mindig a holnapra mosolygok,
Elvágyom onnan, ahol bolygok ,
Úgy vágytam ,ide s most már szállnék
Óh ,én bolond ,bús beteg árnyék.

53., Úgy fekszik ő ki ,
ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának
dermedt-néma szobra,
Nem kelti föl se könny,
se szó, se vegyszer.
Hol volt ,hol nem volt
a világon egyszer.

54., "Hivatlan vendég jő, bár észre sem veszed.
Legjobb barátod ő, és hű szerelmesed.
Arctalan király, halk léptű mostoha.
Folyton nyomodban jár, s nem hagy el soha.
Közeljön, túl közel, szomorúan megáll,
Ráförmedsz, nem fut el, mert úgyhívják: HALÁL!"

55., Őrült vagyok,
valaki ezt mondja rám,
de a világ tesz ilyenné,
nem az én hibám,
Ölj meg,
hajóm süllyeszd el az előítélet tengerén,
és ne tudd meg azt,
hogy nem vagy más,
csak ugyan olyan mint én. (Junkies)

56.,"Ne hívj! Ne keress! Ne ölelj! Ne szeress! Minden mit teszel fájdalmat okoz, minden mit imádok benned a lelkembe tapos! Szeretnélek elfeledni, de nem tehetem, a szerelem kulcsra zárta a szívemet. Kulcsra zárta s el nem ereszt, mert érzem azt, hogy nagyon szeretsz. De fáj az érzés mi hozzád vonz. Nagyon kérlek, tovább ne kínozz! Eressz el lassan, és csendben. Értsd meg végre ez HALOTT SZERELEM!

57.,Remegő lábakkal a párkányra lépek,
becsukom a szemem és cseppet sem félek.
Régi emlékek mindig kísértenek,
Felnézek az égre, s tudom nem tévedek.
Utolsó szavaim suttogom a szélbe:
kimondom, szeretlek -s így ugrom a mélybe...

58.,"Szeretlek, bár tudom nem lehet,
Más nézi tüzét ragyogó szemednek,
Várlak, bár tudom felesleges,
Nem én vagyok az aki veled lehet.
Sírok, bár tudom nem éri meg,
Szenvedéseimet te nem érted meg
Remélek, bár tudom értelmetlen,
Szerelmem örökké reménytelen.
Felednélek bár tudom lehetetlen,
Arcod szívemnek feledhetetlen.
Hallgatok bár nagyon nehéz,
Pedig csak szeretlek ennyi az egész.

59., A halál mindenkire rámosolyog.. Az ember nem tehet mást, mint visszamosolyog...

60., Nem tudom hol vagyok,
Nem tudom ki is vagyok
Nem tudom hova tartok
És nem tudom hova jutok.
Nem tudom hova tenni a Világot,
Nem találom a legjobb barátot.
Nem tudom barátom-e még,
Nem tudom mi szaggatta szét.
Nem bírom már ezt a magányt.
Elvesztett az ami régen megtalált.
Nem bírom ezt a kétséget,
Nem bírom hogy már széttépett.
NEM BÍROM EZT AZ EGÉSZET!!!

61., Azt mondják egy percig tart, hogy észrevegyél valaki különlegeset,
egy órát, hogy komolyan vedd, egy napot, hogy megszeresd
és egy egész élet kell ahhoz, hogy elfelejtsd.

62., Soha ne hagyj el valakit, akibe szerelmes vagy,
olyan miatt, aki tetszik,
mert aki tetszik, majd elhagy valaki olyanért,
akibe szerelmes.

63., Egyszer egy éjszakán Te is fogsz majd sírni,
ha kijössz a temetőbe a síromat megnézni.
Síromon egy kismadár panaszosan zengi:
Itt nyugszik, ki veled boldog akart lenni.

64., Szeretlek: Ezt a szót csak annak mondd,
akit igazán szeretsz, boldogtalanná ne tégy senkit,
ha boldoggá nem tehetsz.

65.,  A magánytól való félelem tanít meg minket a szeretetre.

66., Minden könnycsepp ő érte születik,
S miután arcomon lefolyik, meghal,
Mint szívemben a remény,
Mert ő soha nem lesz az enyém!

67., Nem az az igazi fájdalom, mitől könnyes lesz a szem,
hanem amit magunkban hordozunk, titokban, csendesen...

68., Csak azok látják meg a világot a maga valóságában,
 akiknek a szemét tisztára mosták a könnyek...

69., "Nézz le rám, egy őrültet fogsz látni.
Nézz fel rám, az uradat fogod látni.
Nézz a szemembe, és meglátod önmagad."

70., A kihullott könny megbosszulja magát azon, aki okozta.

71., Hiába mondják, hogy ne a szívedre hallgass, hanem az eszedre, ha van csöpp eszed, a szívedre hallgatsz...

72., Talán egy könyvben vagyok egy betű.
Talán egy szó.
Talán egy költemény.
Mit tudom én.
Csak azt tudom,
hogy nagyon szomorú lehet az a mondat,
mit kiolvas belőlem valaki,
ha letette a tollat.

73., Talán bírjuk egy napig, egy hétig, vagy akár néhány évig is, de végül mégis elveszítjük a harcot, mert eleve vesztésre vagyunk ítélve.

74., Az tesz igazán erőssé, hogy képes vagy ilyen fájdalmat érezni.

75., …ha az Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongybábu vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám.
Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok , de MEGGONDOLNÁM azt amit kimondok.
Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért amit érnek, hanem azért, amit jelentenek.
Keveset aludnék, többet álmodnék, hisz minden becsukott szemmel töltött perccel, hatvan másodperc fényt veszítünk.
Akkor járnék, amikor mások megállnak, és akkor ébrednék, amikor mások alszanak.
Ha Isten megajándékozna még egy darab élettel… hanyatt feküdnék a napon fedetlenül hagyva nemcsak testemet, de lelkemet is.
A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik az öregedés okozza a szerelem hiányát, valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést.
Szárnyakat adnék egy kisgyereknek, és hagynám, hogy magától tanuljon meg repülni.
Az öregeknek megtanítanám, hogy a Halál nem az öregséggel, hanem a feledéssel jön.
Annyi mindent tanultam tőletek emberek !
Megtanultam, hogy mindenki a hegy tetején akar élni, anélkül, hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik.
Megtanultam, amikor egy újszülött először szorítja meg az apa újját, örökre megragadja azt.
Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra, amikor segítenie kell neki felállni.
Annyi mindent tanulhattam tőletek, de valójában már nem megyek vele sokra, hisz amikor betesznek abba a ládába, már halott leszek.
Mindig mond azt amit érzel, és tedd azt amit gondolsz.!
Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek, és imádkoznék az Úrhoz, hogy lelked őre lehessek.
Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt mondanám neked ~ szeretlek.~ és nem tenném hozzá ostobán : ~ hiszen tudod ~.
Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk, szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el.
Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek sem fiatalnak.
Lehet, hogy ma látod utoljára azokat akiket szeretsz.
Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha sosem jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy   ölelésre, egy mosolyra, egy csókra, vagy mikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést.
Tartsd magad közelébe azokat akiket szeretsz, és mond el nekik mennyire szükséged van rájuk, bánj velük jól, És mindig jusson idöd arra, hogy elmondhasd nekik : ~ sajnálom ~ bocsáss meg ~  kérlek ~ köszönöm ~ és mindazokat a szerelmes szavakat, melyeket ismersz.
Senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért. Kérj az Úrtól erőt és bölcsességet, hogy kifejezhesd őket. Mutasd ki barátaidnak és szeretteidnek mennyire fontosak neked.

76., "Szeretném elmondani, szeretlek Téged!
Szeretném, ha tudnád:csak érted élek!
Szeretnék szemedbe mélyen belenézni,
S elmondani: NÉLKÜLED NEM ÉRDEMES ÉLNI!"

77., Mindig tedd azt, amit félsz megtenni.

78., "A szerelem él, még akkor is, ha mi belehalunk."

79., Kell, hogy valahol hiányozzak,
hogy álmatlan éjt okozzak,
hogy valaki, ha nincs is messze,
felriadjon minden neszre,
hogy én legyek az élete értelme.”

80., "Elválni könnyű, feledni nehéz,
Az ember a múltba ezerszer visszanéz.
Most távol vagy, mégsem feledlek,
Hisz tudod jól, mennyire szeretlek"

81., Amikor lehunyod két csillag szemed
Amikor párnára hajtod fejed
Amikor gondod a holnapra hagyod
Amikor álmodsz Én veled vagyok
Amikor lépted rossz útra téved
Amikor sorsod nehéznek érzed
Amikor egyedül maradtál végleg
Amikor nincs más, Én vezetlek Téged
Amikor sírnál de elfogyott a könnyed
Amikor érzed a szavak is ölnek!
Amikor a sötét elnyelne Téged
Amikor fény kell Én gyújtok neked
Amikor könnyed patakként árad
Amikor örök vendég a bánat
Amikor felhök ülnek a szemedre
Amikor sírsz mosolyogj a szemembe
Amikor fáj ne hagydd , hogy fájjon
Amikor bánt ne hagydd, hogy bántson
Amikor eljön a halál érted
AKKOR ÉN ÉLNI HÍVLAK TÉGED!!

82., Jégházad ajtaján jégkezek kopognak,
Jéghideg arcodon jégkönnyek csorognak.
Jéghideg szívemben jéghideg szerelmed,
Jéghideg a tűz is, mert nem hitted szeretlek...

83., "Majd egyszer itthagysz egyedül,
S akkor majd lelkem örök bánatba merül,
Most szívemet széttépi a fájdalom,
Örök magányba folytom bánatom,
Te egyszer elmész, én itt maradok,
A szerelem elmúlik, s én meghalok."

84., Legyen színed az ártatlan fehér,
A tüzes vörös,vagy a hideg kék,
De a feketét ne válaszd,
Az az enyém.

Legyen álmod a felhőkkel szállni,
Lobogó lángokkal táncot járni,
De az éjszakáról ne álmodj,
Az az enyém.

Válassz vidám dalt,s táncolj,
Felejtsd el minden bánatod,
A sírás nem a te reszortod,
Az az enyém...

85., "Ha eléred az álmaidat megölöd őket;
De ha nem éred el őket, magadat ölöd meg!"

86., Bújtam, amikor mindenki vonult,
Adtam, amikor mindenki koldult,
Röhögtek mindenen, én sírtam,
Ha nem volt kinek, akkor is írtam.

Vesztes lettem, hiába győztem
Senki mellettem, senki mögöttem
Állok az úton, Rád gondolok
Tudom, a szabadság magányos dolog

87., Az ifjúság egy rövid álom,
egy pillanat, tova száll!
Becsüld meg, s arra gondolj,
nem jön vissza soha már!!

88., You asked me what's wrong, I smiled and answered nothing. Then I turn around and wispered: everything!
Megkérdezted mi baj van. Mosolyogtam, és mondtam, h semmi. Ezután megfordultam és azt suttogtam: MINDEN!!

89., Keep smiling. It confuses people.
Mosolyogj! ez összezavarja az embereket.

90., Sometimes when I say "oh, I'm fine", I want someone to look into my eyes and say: "tell the truth!"
Néha, mikor azt mondom "jól vagyok", azt akarom hogy valaki nézzen a szemembe és mondja azt: "mondd az igazat" ...

91., A félelmeim emlékeztetnek arra, hogy a múlt igaz!

92., Becsukhatod a szemed ha nem akarsz valamit látni, de nem csukhatod be a szíved ha valamit nem akarsz érezni.

 
93., From the moment that I looked in your eyes I saw the boy
I've loved all my life ...
~ Abban a pillanatban, mikor a szemedbe néztem, megláttam azt a fiút akit egész
életemben szeretni fogok ...
 
 
94., My head is saying: "Fool! forget him"
But my heart is saying don't let go....
~Az eszem azt mondja: "Bolond vagy, felejtsd el őt!"
de a szívem azt súgja, soha ne engedd el ...
 

95., All roads lead to where you are.
Minden út oda vezet, ahol te vagy.

 
96., Kell találni egy embert, aki gyönyörűnek hív és nem csak csinosnak. Aki felhív, amikor bele vagy gabalyodva, aki fennmarad csak azért, hogy lássa, ahogy alszol.
Várni egy srácra, aki homlokon csókol, aki akkor is meg akar mutatni az egész világnak, amikor csapzott vagy, aki a barátai előtt is fogja a kezed.
Várni arra az egyre, aki állandóan emlékeztet rá, hogy mennyire
érdekled őt és hogy milyen szerencsés, hogy vagy neki.
Várni arra az egyre, aki a barátaihoz fordulva azt mondja, \".......Ő az.\" 

97., "A szerelem olyan, mint a kábítószer.
Először eufóriába esel, és teljesen átadod magad az érzésnek.
Aztán másnap többet akarsz.
Még nem váltál függővé, de annyira jólesett az az érzés, hogy azt hiszed, ura tudsz maradni a helyzetnek.
Ha két percre eszedbe jut a szeretett ember, hát három órára elfelejtheted.
De aztán szép lassan rászoksz, és teljesen függővé válsz.
Ekkor már három óráig gondolsz rá, és csak két percre tudod elfelejteni.
Ha nincs a közeledben, ugyanolyan rosszul érzed magad, mint a drogos, aki nem kapta meg az adagját.
És ahogy a drogos képes lopni és megalázni magát, hogy megkapja, amire szüksége van, te is bármit hajlandó volnál megtenni a szerelmedért."

98., "A szív lassú halállal hal meg. Egyenként hullatja el a reményeit, miként a fa a leveleit. Mígnem egy szép napon elfogynak. Nincs remény, nem marad semmi..."

99., Ha valaha fájni fog az élet, szemedbe bánat könnye ül, tudd, hogy a legszebb álom az, mely sohasem teljesül!

100., Sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok
Néma barátod, rabszolgád vagyok,
Alázatos és bizalmas barát,
Aki nem kér semmit, csak néz és imád,
És nem akar lenni, csak általad,
Csak árnyéka annak, ami vagy.

101., A szerelem a bolond bölcsessége és a bölcs bolondsága.

102., Sohasem veszíthetjük el,
 amiben egyszer örömünket leltük.
Mindazok, akiket mélyen szeretünk,
részünkké válnak.

103., Azt sem tudtuk, hogyan szeressünk, csak fogtuk egymást,
Amíg dühöngött a szerelmünk, nem láttunk mást.
Te sem bírtad már a kalitkát, miért maradnál,
Hiszen minden szívnek szárnya van, s néha elszáll.

104., Ha szeretni akarsz valakit,
szeresd itt és most.
Szeresd! Mert senki nem tudja,
mi történik a következő pillanatban.

105., Van amit a természet egynek alkot és a sors kettészakít....

106., A szerelemnek múlnia kell,
ha múlik akkor fájnia kell,
hogy érezd mennyit ér,
míg tart, míg él.

107., A sors talán azt akarja,
hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz,
mielőtt megismered az igazit,
hogy mikor ez megtörténik, igazán hálás legyél érte.

108., Ti, akik szenvedtek,
mert szerettek, szeressetek még erősebben!
A halálos szerelem: maga az élet!

109., Néha csak azért kell egyedül lennünk,
hogy hiányozzon számunkra valaki,
és ismét szerelmesek lehessünk belé.

110., A sors most szerelmet adna,
ideje szót fogadni,
Nézd, aki többet ígér,
annál úgysincs semmi.

111., Az első szerelem soha nem múlik el, de mindig véget ér.

112., Szerelem: meghódítani,
bírni és megtartani egy lelket,
 amely annyira erős, hogy fölemel bennünket,
 s annyira gyönge, hogy éppoly szüksége van ránk,
mint nekünk őreá.

113., "Az életben sok csalódás ér, de ha mindnél megállsz, a világ lassan elhalad melletted és tényleg magadra maradsz..."

114., "Ha szerettél már valakit tiszta szívből igazán,tudod,hogy akkor lesz csak neki jó,ha idővel elengeded."

115., Még fiatal vagy, minden szépnek látszik,
hulló könnyed is szivárvánnyá válik!
Ahogy az évek tovaszállnak,
úgy gyűlnek a gondok, vágyak...
Rövid az élet, mégis sok a könnye!
mikor te mosolyogsz, másét töröld le!
Mert ahogy te szeretsz, úgy szeretnek mások,
úgy lesz ellenséged, úgy lesz jóbarátod!
És akit párodul rendel az ég,
becsüld meg jól, szorítsd a kezét!!
És ha minden álmod valósággá válik,
ezt akkor se feledd:
LÉGY JÓ MINDHALÁLIG!!!

116., Már a jövő sem a régi...

117., Ha elhagysz, veled mehetek?

118., Ember fura lény: Néha az életet élné és kérne még belőle, máskor viszont még azt is visszaadná, amit kapott és csendben befejezné...
A Múlt a halálé, a jövő a Tiéd!!

119., Kézcsók: tisztelet.
Arc csók: szeretet.
Szájcsók: szerelem.
Homlok csók: Hűség.
Orra adott csók: vicces.
Nyakra adott csók: érzelem.
Vállra adott csók: vágyakozás.
Hasra adott csók: nem felejtés.
Öleléssel adott csók: mély érzelem.
Szánalomból adott csók: unalmas.
Asszonynak adott csók: bűn, szemtelenség.
Lopott csók: vakmerőség.
Búcsúzáskor adott csók: tiszta szerelem.
A CSÓK BÜN, DE VÉTEK KIHAGYNI!!!!!

120., A békéért harcolni olyan, mint a szüzességért baszni...

121., „Minden percben, amíg lefele görbíted a szádat, elveszítesz hatvan másodpercnyi boldogságot.”

122., Had legyek ma éjjel az aki akarok,
 neved suttogva föléd hajolok.
 Barátnak hiszel, nekem ez nem elég!
 Had legyek ma éjjel szerelmes beléd!

123., A szerlem olyan, mint egy kád forró víz.
 Nyakig elmerülsz benne,
aztán szép lassan kihűl...

124., Ha valaki elment, ne hivd vissza többé.
A megsárgult emlék sem lesz tiszta többé.
Ha valaki elment és el tudott menni,
keményen akarva el lehet feledni.
Ha valaki elment ne sirj érte könnyet,
de más karján feledni ilyenkor nem lehet.
Ha majd szívedből kimúlik a nyár,
helyébe tél jő, s havas lesz a táj,
gondolj a múltra mely örökké fáj,
HISZ CSALÓDNI MINDIG KELL CSALÓDNI MUSZÁJ.

 125., : "Ha romba dőlnek legszebb álmaid,
ne csüggedj csüggedni nem szabad,
a puszta rom felett a legszebb virág fakad.

126., "Olyan furcsák vagyunk mi, emberek
A lelkünk sír, az ajkunk meg nevet.
Azt hisszük másról, hogy boldog talán
S elgondolkozunk egy-két szaván.
Azt hisszük, ha szeme ragyog,
Gondolatai tiszták, szabadok.
S nem vesszük észre!
Dehogy vesszük észre!
Hogy könnyek égnek csillogó szemében
Különösek vagyunk, mi emberek,
A lelkünk sír, az ajkunk meg nevet.
hazugság az egész életünk, hisz akkor is sírunk, mikor
nevetünk!"

127., "Félek, nem tudod megbocsájtani
eltékozolt, ostoba, könnyű múltam,
és majd ezerszeresen fáj, ami
ezerszer fájt, míg szeretni megtanultam."

128., Úgy élj a jelenben, hogy megbánás nélkül gondolhass a múltra.

129., A mosoly egy görbe vonal, amely egyenesbe hozhat mindent.

130., Élni, mintha kedvem volna,
Igérgetni úgy, mint régen
És gyulölni,
Ki már nem is ellenségem.

131., "...néztem a jelenetet, és tudtam, hogy igazából most mondanak búcsút nekem. Ugyanolyan elveszett kislány lettem, mint a többi. Most majd hazamennek, és biztos félretesznek, mint egy levelet a múltból, amit soha többé nem nyitnak fel, soha többé nem olvasnak újra. És én sem tehetek mást, mint hogy elbúcsúzom tőlük, minden jót kívánok nekik, áldásom rájuk minden jó gondolatukért. Egy kézszorítás az utcán, egy elejtett tárgy amit az ember felvesz, visszavisz és átad, vagy egy barátságos integetés egy távoli ablakból, egy biccentés, egy mosoly, egy pillanat..."

132., "A semmi az ember mértékegysége, mert az ember csak a pillanatban él, mely nyomtalanul elmúlik, elmúlik, mint a test, elmúlik, mintha sose lett volna."

133., Ha majd télbe ájulsz, mint az útszéli fák,
Csakis állva és büszkén csináld!
Azt a néhány kis ráncot, amit én tehettem rád,
Addig ne szégyelld!Tőlük lettél pont ilyen szép."

134., Ne mond ki a nevét,
ki szíved összetörte,
ne emlékezz arra,
ki álmid elsöpörte.

135., "Aki szófogadó, azt vezeti a sors, aki nem fogad szót, azt rángatja."

136., "Akkor öregszünk meg, amikor a múltban több örömöt lelünk, mint a jövőben."

137., "Elmész, s én itt maradok.
Szeretlek, s nem is tudod.
Remegek, ha veled vagyok.
Egy éjszaka érted meghalok."

138., Ha néha szemedbe is nézek,
Lelkem tava ne tévesszen meg téged!
Bár egyszer nagyon rég ismertél,
Most ezer szilánk hullana széjjel,
Ha lelkem küszöbére lépnél...

139., Mondd a haldoklónak, milyen szép az élet,
Mondd az ifjú párnak, a szerelem méreg,
Meséld el a vaknak mindazt amit látsz,
Ha nem lehetsz boldog, terjeszd a romlást!

140., "Éjsötét álmok,
szilánkokra zúzott emlékek.
Vannak különös éjszakák,
mikor az emberek csak árnyak,
míg az árnyak talán emberek."

141., Ne kérdezz semmit
csak ölelj
s ha én kérdezek
ne felelj
csak ölelj
mert most erre van szükségünk
a hangtalan melegre
a néma üzenetre
hogy legyünk szeretve
egymás által
nagyon
túl minden határon
az életig
a halálig
a szenvedésig
a boldogságig
hogy elfeledjük
a jelent
hogy, kit te szeretsz
s kit én is,
messze ment...
Életünk elhagyott
de egymásnak megmaradtunk
hogy feledjünk
s szeressünk
nagyon
hát ne kérdezz semmit
csak ölelj!

142., Hányszor elmentél, hányszor gondoltam, így van ez jól, és hányszor visszaimádkoztalak, pedig mindig azt hittem, hogy most a távozásod az utolsó volt, többet nem távozol, mert aki nem érkezik, az többé nem megy el. És most, hogy mondtad, hogy megmondtad nekem, ne várjak rád, többet nem jössz, most valahogy nem értem, és ahogy az idő múlik, egyre kevésbé értem. Nem értem, a szavakat nem értem, nem tudom, elfelejtettem, hogyan kell nem várni rád. Az eszem tudja, a szívem nem érti, hogy azt jelenti vége, hogy többet nem jössz vissza miattam, nem jössz vissza azért, mert tudod, várok rád, és már nem is akarom, hogy gyere, mert egyszer úgyis magamra hagysz, és nem akarnám elölről kezdeni. Talán valamikor eltávolodok annyira, hogy nem leszel benne a gondolatomban, félve és remélve, hogy egyszer megérkezel. Egyszer talán végleg becsukom a kiskaput, lelkemnek kapuját nem hagyom nyitva résnyire, egyszer talán még a reteszt is ráhúzom...

143., Csend. Döbbentő magány.
Fázik a lelkem: valaki vár.
Várok és fázom, fázom és várok,
félek, remegek: szeretek, szeretek.
Fehér sikolyok, kipirult arcok
kiáltják feléd: nem lehetsz enyém.
Sírok és nevetek: szeretlek, szeretlek!
Suttogom elhalva: akarlak, örökre!
Vess meg, de ne szeress,
csak fogd meg a kezemet.
Bocsáss meg: szeretlek, nagyon, nagyon.

144., Olyan sokan mondják magukról, hogy ők nem boldogok, meg azt, hogy ők boldogtalanok, pedig tudom, és ők is tudják,
hogy szeretnek, és viszontszeretik őket.
Azt mondják, hogy azért mert szegények, mert a vízcsap elromlik, a kenyér drága, nem jó a férjük, és rossz az anyósuk.
Ami igaz, és nagyon szomorú, de nem ez az igazi szegénység.
Az igazi szegény az, legyen bármennyire is gazdag, aki nem szeret, és akit nem szeret senki.
A szeretet, az a boldogság.
Aki kevésbé szeret, akit kevésbé szeretnek, az kevésbé boldog, aki nagyon szeret, akit nagyon szeretnek, az nagyon boldog.
De, mert elveszünk a részletekben nem mindig vesszük észre, hogy boldogok vagyunk.
Még akkor is, még így is, hogy sokszor vagyok szomorú, mert messze vagy, mert nem tudom, hogy érzed-e annyira a szeretet, hogy szeretsz-e annyira, hogy a boldogságból neked is jusson.
Mert boldogság gondolni arra, akit nagyon szeretünk, boldogság szólni hozzá, még akkor is, ha ez a kis piszok, a távolság közénk állt.
Boldogság az itt van, csak, ha szomorúak vagyunk, nem vesszük észre.
El kellene venni, csak egy órára, csak egy órácskára a szeretetet a szeretetben élő boldogtalanoktól.
Vagy pénzre váltani.
Akkor tudnánk meg, milyen a már meglévő szeretet nélkül.
Mikor visszakapnánk, egyből felismernénk, hogy milyen az igazi boldogság.

145., Talán nem tudja, hogy Neki írok, de talán nem is akarom, hogy tudja...Talán olvassa, talán nem...Talán mindegy már...
   Az idő hárfája egyre gyorsabban ontja a fájó dallamokat, s az élet kegyetlen körtáncot járat velünk egy máglya tetején. Mindnyájan égünk, s lassan fölemészt a hatalmas tűz. Valaki értem sír, én Ő érte, Ő talán másért...
   Ha csak egyetlenegyszer látnám mosolyogni, a csendjéből is elhinném, hogy boldog. Nem várnám többé, fölöttem a kék mindenséget angyalok éneke töltené be. De a hallgatásával délibábot terít elém, éjjel nem jön az álom, és bősz farkasok marcangolta lelkem magánytól, hiányától ordít a sötétség övezte, kongó falak közt.
Ő pedig egyre csak hallgat... Mégsem akarok mást az utolsó táncra.
Megfordítom a homokórát. Talán majd holnap...
Én édes, kegyetlen, egyetlen táncosom...

146., Azt hiszem mindent könnyebb megérteni, mint egyik embernek a másikat. Könnyebb, mert amit nem értünk, arra odafigyelünk, próbáljuk érteni, figyelünk a természet szavára, mert titokzatos, mert feladat megfejteni, mert figyelmet érdemel.
Az embernek mindenre vannak szavai, érthető szavai, amiket nem kell megfejteni, különösebben figyelni se érdemes rá. Az egyikünk elmondhatja a másiknak, hogy elhagyták, hogy hiányzik, hogy fáj, de a másik nem értheti. Hallja a szavakat, de nem érti, mert nem értheti. Mert a szív belül van. Mert nem látni, ha látnák, talán értenék, mint ahogy megértik a vérző seb fájását.
Olyanokat mondanak, hogy jól van, miért kell ennyire kapaszkodni, miért nem veszed észre, hogy vége, értem én, de hát térj már észre, túltehetnéd már magadat végre, nincs benned büszkeség, értsd meg, hogy ami elmúlt, az vissza nem hozható, különben is, hogy jut eszedbe ilyenkor, ilyen korban.
Meg azt, hogy próbálj másra gondolni.
Ilyeneket mondanak az emberek, mert azt hiszik értik, megértik azt a másikat, mert ugyan hallják a szavakat, de valójában nem értik, nem érthetik, mert nem érzik az űrt, a belső tehetetlenséget, nem hallják a belső sikolyt. A szavak nem arra valók, hogy megértsék az emberek egymás érzéseit. Mint ahogy az eper ízét se lehet elmesélni olyannak, aki még nem találkozott vele, mint ahogy a pokol is csak annak érthető, aki maga is megjárta már a poklok poklát.

147., Ha erre jársz
és sírni látsz,
ne mondj semmit,
hisz nem tudod mi bánt.

Ha földön fekszem
s Te rám találsz,
ne mondj semmit,
nem tudod mi fáj.

Ha szárnyszegetten
melletted zuhanok alá,
ne mondj semmit,
csak menj tovább.

Ha szívedbe nézel
és megtalálsz,
ne mondj semmit,
csak várj reám.

148., ... már nem fáj ha egyszer véget ér.
szeretem lehunyt szemed magányát
szád szélén huncut mosolyod.
ujjad érintő varázsát
és minden nekem adott pillanatod.
lelked lelkemben pihen
oly sok éve már
hordozlak magamban
akár haldokló az utolsó imát.
majd, ha időm letelik,
s nélkülem rója útját a napkorong
narancsvérében ott lesz arcom.
akkor majd tudod,
mindig veled vagyok...

149., Néha követünk el olyan hibákat is,
melyeket nem akarunk visszacsinálni.

150., Függöny szét,
s kezdődik újra,
míg valaki meg nem unja,
játék bizony, ez az élet,
nézem csak és alig élek,
újra mennék, újra látnék,
örökre világot járnék,
olyan lennék, mint az árnyék,
s ködfüggönyben köddé válnék.

151., Behunyom a szemem,
 hogy lássalak...

152., Megfognálak, de nem hagyod.
Adnék neked, nem akarod.
Nem látlak, mert közel vagy.
Messzire mész, velem vagy.
Rád gondolok, hiányzol.
Rád nézek és nem látszol.
Átlátszol, de szilárd vagy.
Nincs testem és Te sem vagy.
Szeretlek és szabad vagyok.
Velem vagy és én sem vagyok.

153., "Aki szeret, az nincs többé egyedül, mert az, akit szeret, mindig jelen van. Aki szeret, az már nem akar többé a saját élete központja lenni. Engedi, hogy életének más legyen a középpontja, és ezt nyereségnek és boldogságnak érzi. Feladja önmagát. Olyan lesz, mint egy nyitott kéz, amely kapni akar. Aki szeret, annak van bátorsága ahhoz, hogy olyan legyen, mint akinek szüksége van valamire."

154., Indulnom kell tovább, ez a dolgok rendje,
ahogy minden elmúlik, mögém, az enyészetbe.
Talán sírni kéne, de nem fog már menni.
Eltűnt a varázslat, nekem megint nem maradt semmi.
Összekócol a szél, az éjszaka emlékekkel kínoz,
tovább kell mennem, tovább, az élet bármit is hoz.
Sebhelyeim, vesztett csaták emlékei, összetört szívem,
megroskadva, kínokban égve egyre csak tovább viszem.

155., Ő nem sok embert szeretett.
A szíve mély, de zárt világ volt:
Különös kőfallal kerített,
Mély, futó-árokkal határolt.
S hogy őt szeretik: alig hitte:
Őt, önmagáért, semmi másért,
A szívébe zárt mély világért.

156., A fiú 14 szál rózsát adott a lánynak: 13 igazit és 1 műt.
Majd azt mondta: szeretni foglak addig, míg az utolsó el nem hervad...

157., "Az ember egy napon rádöbben arra,
hogy az életben semmi sem fontos.
Sem pénz, sem hatalom, sem előrejutás, csak az
hogy valaki szeresse őt igazán!

158., Szerelemmel múlik az idő, idővel a szerelem.

159., "Becsületes ember nem tartja meg magának a lopott csókot,
hanem azonnal visszaadja."

160., „A megbocsátás az az illat, melyet az ibolya hint arra a cipősarokra, amely eltapossa őt.”

161., "Elmentél tőlem
S én hagytam menj csak el
Hiába lett volna minden
Ki menni akar, azt hagyni kell
Mosolygott hozzá az arcom
De mögé senki sem néz
Játszani a közömbös embert
Most látom csak, milyen nehéz
Elmegyünk egymás mellett némán
Két szemed rám nevet
Mosolyogva köszöntelek én is
De hangom kicsit megremeg.
Különösek vagyunk mi, emberek
A lelkünk sír, az arcunk nevet
Azt hisszük másokról, boldogok talán
S irigykedünk néhány vidám szaván
De nem vesszük észre
Dehogy vesszük észre
Hogy könnyek égnek csillogó szemében."

162., "Aztán egy szép napon arra ébredek, hogy nem ő jár a fejemben, és rájövök, hogy túl vagyok a nehezén. A szívem súlyos sebet kapott, de majd begyógyul, és akkor majd újra tudok örülni az élet szépségeinek. Történt már velem ilyen, és fog is még történni, ebben biztos vagyok. Ha valaki elmegy, az azért van, mert jönni fog helyette valaki más - és újra rám talál a szerelem."

165 Ha zúg a vihar, elhallik messzire,
ha fáj a szíved, nem hallja senki sem.
De ne feledd, a sors bármily mostoha;
szeretni megtanít de feledni soha!

166„Tudom, hogy nem jössz mégis jó várni,
hazudni kell a szívnek, hogy ne tudjon fájni.
Nem mondom azt, hogy szeress,
azt sem, hogy gondolj Rám,
ha a szíved nem diktálja, hiába is mondanám.”

167 "Vége van. A függöny legördült,
Komisz darab volt, megbukott,
Rám tán halálos volt a játék,
Magának érte taps jutott.
Így osztják a babért a földön,
Hol a szív sorsa siralom...
...Hány ily darab játszódott már le
Ezen a monstre-színpadon?!"

168 Talán csak azért közeledünk egymás felé, hogy azután örökre elváljunk.”

169 Amit porba írunk, elfújja a szél
amit a szívbe vésünk az örökké él.
Szívembe véstem egy szót és egy nevet
a szó: szeretlek, a név a te neved.

170 Láttad már magad olyan másvalaki szemén keresztül, akivé váltál?

171 Figyelj drága kicsi lélek,
Elmondom, hogy mi az élet!
Semmiből nagyra nőni,
Sírva a világra jönni,
Lassan járni óvakodva,
Anyai kézbe kapaszkodva.
Az ABC-s könyvet bújni,
A tudás harsonáját inni,
Nagy kalandok után menni,
Hazug csókot megízlelni,
Szeretni halálosan
Majd feledni gyorsan...
De az ember mégsem boldog,
Mert gyötrik ezek a gondok.
Megint járni óvakodva,
Kampós botba kapaszkodva,
Csipkés szemfödelet varrni,
S egy szép őszi estén meghalni.
Ne sírj drága kicsi lélek,
De hidd el nekem:
Ez az élet!

172 Amikor a boldogság kapuja bezáródik, egy másik kinyílik, de sokszor
olyan hosszan nézzük a zárt kaput, hogy nem vesszük észre a
számunkra kinyitott újat...

173 Nem abban van az élet mértéke, hogy
mekkorát tud kérdezni az ész, hanem abban,
hogy milyen nagyot tud felelni a szív.

181., Az életet véges végig együtt kell leélni,
úgy válik el mit ér a nő és mit a férfi.
Jót és rosszat megosztani, nevetni és sírni,
a szerelem dal, melyet együtt kel megirni.

174 A szerelem teszi csodás, bűvös szerével,
hogy szívem egyre lángol, mégsem ég el.

175 , A múlt olyan, mint egy törött tükör.
Ha megpróbálod összeilleszteni a darabjait,
megvághatod magad.

176 Van, aki kívül kacag, de belül a szíve megszakad

177 Valami ismét kevesebb,
valami megint nehezebb,
valami csendben elparázslott,
valaki rabolja a lángot.

178 , Ha legbelül zokogsz, akkor is mosolyogj.
Soha sem tudhatod, mikor szeret bele valaki a mosolyodba.

179 Amikor tudod, hogy nem jön, de mégis várod
Amikor tudod, hogy kár volt, mégse bánod,
Amikor érzed, hogy hevesebben dobog a szíved,
Amikor érzed, hogy érte remeg a két kezed,
Amikor várod, hogy eljöjjön a pillanat,
Amikor várod, hogy odaadhasd önmagad,
Amikor vágyod ölelését s csókjait,
Amikor vágyod hangját és szavait,
Amikor néznéd mosolyát és két szemét,
Amikor néznéd, ahogy nyújtja a két kezét,
Amikor nem bírod már, kibuggyannak a szavak,
Amikor nem bírod már türtőztetni magad,
Amikor elhiszed, hogy erre volt szükséged,
Amikor elhiszed, hogy Ő is eleped érted,
Amikor megijedsz, de nem tudsz tenni ellene,
Amikor megijedsz, mert rossz lenne nélküle,
Amikor már aludnál és ébrednél is mellette,
Amikor már Önmagaddal harcolsz ellene,
Amikor rájössz, hogy mit sem ér a józan ész,
Amikor rájössz, hogy miért ne, hisz egyszer élsz,
Amikor világossá válik, hogy ez jó neked,
Amikor világossá válik, hogy megteszed,
Akkor vedd tudomásul, hogy szereted!

180 ., Én hittem éjjel,
és hittem nappal,
Vittem hitemet magammal,
Tettetett mosollyal ajkamon,
átjutottam sok-sok rossz napon,
Életem legrosszabb napjain.
Hitem napról napra egyre nőtt,
ahogy elképzeltem a jövőt,
El nem hagytam volna sohasem,
Bíztam abban ha keresem,
megtalál majd a szerelem!

181 Ha valaki elment ne hivd vissza többé,
A megsárgult emlék sem lesz tiszta többé.
Ha valakit csókolsz, gondolj arra,
neked is fájna, ha valaki megcsalna.

182 A hajad olyan fekete
a ruhád olyan fehér
az ifjúság ígérete
az élettel elfér.
Ó, csak az ember élete
ki tudja mit nem ér
ruhád is lesz fekete
hajad is lesz fehér.

183 .,  Ha csalódni fogsz az életben
csalódni abban, kit szeretsz,
titkos bánat kezdődik szivedben
s könnyekkel telik meg bánatos szemed,
ne átkozd, ki ezt igy akarta,
Sem azt ki bajodon tudna segíteni,
Csak bízzál önmagadban
és tanuld meg, hogy lehet,
hogy kell
felejteni.

184 , Ne hallgass az emberekre,
bármit is beszélnek,
csak egy úton menj előre
mert szabad az élet.
Legyen az a boldogságod, vagy végzeted útja,
visszafelé ne nézz soha,
ne gondolj a múltra.
Ne hallgass az emberekre,csak a szív szavára,
akárki is szól utánad,
ne nézz soha hátra.
Menj szépen a szíved után,
nevetve vagy sírva
mert az élet úgyis úgy lesz
ahogy meg van írva.

185 , Más csókol, más szeret és más karja zár.
De emléked megvan, szívembe temetem,
bárhová bújsz én sohasem feledem.

186 , Te vagy az első, kinek hinni tudtam,
te vagy az első, kinek nem hazudtam.
Te vagy az első, kit szívből szeretek,
te vagy az első, kit soha nem feledek.

187 Szeretni úgy is lehet,
hogy nem mutatod meg,
szeretni úgy is lehet,
hogy lábad megremeg,
szeretni úgy is lehet,
hogy csókolni nem mered,
szeretni úgy is lehet,
hogy könnyed megered,...

188 A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra.
A lehetetlen nem tény, hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyílvánítás, hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik!

189 Jobban ismerem a hiányodat mint Téged... ezt jól tudom.De soha nem fogom tudni jobban szeretni a hiányodat mint Téged...

190 Amikor az ember képzeletében egy szeretett lény vonásait igyekszik
fölidézni, a múlt annyi emléke merül fel, hogy ezeken az emlékeken, mint
könnyön át, csak homályosan látja őket.

191 , csak néhány szeplő
néhány mozdulat
a zippzáras ballonkabátod
a rendetlenség az íróasztalon
a félig szétszerelt rádió
hangod egy agyonjátszott magnószalagon
a csend ahol nem hallik a nevetésed
az ajtó amit nem nyitsz rám soha
a gomb amit nem varrok fel...

192, A szétvált folyók egyszer újra összefutnak az óceánban...

193., Ha a karjaim használhatatlanná válnak,
akkor a halálba rugdosom.
Ha a lábaim is használhatatlanná válnak,
akkor a halálba harapdálom.
Ha a fejem is használhatatlanná válik,
akkor a halálba küldöm a pillantásommal.
Ha a szemeim is használhatatlanná válnak,
akkor a halálba átkozom...

194., A kígyó is arról álmodik,
hogy szárnyaljon az égen, de
örökké arra van ítélve, hogy a hasán csússzon.

195., Ahol elkezdődött, ott végződik majd minden.

196., "Vannak égő, fájó könnyek, melyek nem a szemből jönnek, hanem befelé folynak"

197., A ma az a holnap amitől tegnap annyira féltél.

198., jó lenne már szerelmesnek lenni..
elmenni aztán vissza se jönni...

199., jobb valakit egy életen át  szabadon megtartani,
mint egy életre birtokolva  elvesziteni

200., Nem érdekel, miből élsz.
Azt akarom tudni, mire vágysz, és hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal.
Nem érdekel, hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmeidért, álmaidért, és azért a kalandért, hogy életben vagy.
Nem érdekel milyen bolygók köröznek holdad körül.
Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e már a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom. Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmamat és fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd, vagy mindenképp megváltoztatni akarnád.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni, az eksztázistól megrészegülve, anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak, és emlékezzünk emberi mivoltunk korlátaira.
Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e.
Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz. Hogy elviseled-e a csalás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e, s ezáltal megbízható.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem mindennap pompázik, és hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni, és a tóparton állva, mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen!
Nem érdekel, hol élsz, és mennyi pénzed van.
Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel, hogy gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van.
Nem érdekel, ki vagy, és hogy kerültél ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe és nem hátrálsz-e meg.
Nem érdekel, hol, mit és kitől tanultál.
Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal, és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál."

201., Szeretni annyi, mint sebezhetővé válni.
Bárkit szeretsz, a szíved bizonyára elszorul, és
esetleg meg is szakad. Ha biztos akarsz lenni abban,
hogy sértetlenül megőrzöd, nem szabad odaadnod senkinek.
Gondosan csomagold be hobbikba, és apró élvezetekbe;
kerülj minden bonyodalmat, biztonságosan zárd be
önzőséged koporsójába. És abban a ládikában a szíved elkezd
változni. Kemény, törhetetlen és visszalágyíthatatlan lesz...

202., "Felkelsz, és arcodra egy mosolyt festesz, ez is kell a mindennapos jelmezedhez, milyen szép vagy... Újra játszol, újra élsz, magányodról nem beszélsz, hangok hívnak, visszatérsz, nem szeretsz és nem remélsz... Ugye nem félsz??"

203., „Nem azért felejtünk el játszani, mert megöregszünk, hanem attól öregszünk meg, hogy elfelejtünk játszani.”

204., „Az idő...
túl lassú azoknak, akik várnak,
túl gyors azoknak, akik félnek,
túl hosszú azoknak, akik gyászolnak,
túl rövid azoknak, akik örvendnek.
Ám azoknak, akik szeretnek,
az idő nem számít.”

205.,  "Néha megállok az utcán, zsebembe nyúlok, úgy érzem, elvesztettem valamit. Otthon fiókokat nyitogatok, leveleket olvasok, régi ruhák zsebeit kutatom át. Máskor rajtakapom magam, hogy felhívok telefonon embereket, valamilyen ürüggyel faggatom őket, másról beszélek. Valamit elvesztettem. Felébredek éjjel három felé, s egyszerre megértem: az álmot vesztettem el! Nem az éjszaka álmát, az alvás melléktermékét, azt a zagyva, édes sületlenséget, amely a nap hulladékaiból és eltemetett vágyaim gőzéből sűrűsödik tüneménnyé. Hanem azt az álomszerű érzést, hogy a valóság mögött van. Értelem, melyet nem lehet szavakkal kifejezni. Mi volt ez az álom? Miért fáj úgy, hogy nincs már? Miért kutatok utána? Az ifjúság volt? Nem tudom. Csak azt tudom, hogy kiraboltak."
   

206., Sose halunk meg, csak játékból néha eltemetnek.

207., Ahol elkezdődött, ott végződik majd minden.