Elválunk most már. Te is elmégy, én is. Hogy összeforrott a mi sorsunk mégis. Engem egy halvány arc űz messze, messze S neked másutt is én jutok eszedbe... Elválunk most már, te is elmégy, én is, Felednél mindent s emlékezel mégis!..."
Elválunk most már. Eladtad a lelked... Hisz' én mi voltam?... Álmodozó koldus, Szívvel fizettem csupán a szerelmed!...
Te fényre vágytál. Meglelted a fényt is, De majd a fényben keresed a lelket, - Felednél mindent, emlékezel mégis!..."
|