A nap már nagyon is le akart menni és egy hatszemélyes vonatfülkében egy anyuka babusgatott egy körülbelül hat év körüli, Hanna nevű, kékre vert kislányt. Közben gyilkos tekintetet vetett egy duzzogó copfos tinédzserlányra. Hideg hangon szólt hozzá.
- Miért vered a húgodat?
Nem kapott választ. Ha mondott is volna valamit, akkor sem hallotta volna senki, mert Hanna rákezdett torka szakadtából üvölteni:
- Anyu! Nagyon fáj, nagyon fáj!
Az anya mégjobban magához ölelte a gyermekét és fennhangon folytatta mondanivalóját.
- Te is ezt érdemelnéd. De miért tennék én ilyet, hiszen az olyan lenne mintha a koplalás érdekében ennék...
Majd kinézett az ablakon és látta ahogy a hegyek mögött eltűnik a nap utolsó sugara is. Órájára nézve búsan állapította meg, hogy még csak este hat óra van. Csóválta a fejét, amit tinédzser lánya erősen félreérthetett, mert nyavajogva megszólalt:
- Miatta nem tudtam rendesen elbúcsúzni a szerelmemtől! Miért kelle neki körülöttem futkároznia állandóan? Mindig odakiabál nekem, hogy nézzek ide és elkezdi ordibálni hogy ő a nővérem! Kis taknyos de azért ellopja a ruháim... Hogy áll már rajta? lóg rajta a feszülős pólóm!...
Látva, hogy mondandója senkit nem érdekel, rövidesen néma csendet teremtett a fülkében. Kis idő múlva megszólalt az anya:
- A következő megállónál átszállunk, és veszünk előtte valami szendvicset.
Ezzel mindenki egyetértett. Leszálltak a vonatról és az anya a közeli büfé hosszan kanyargó sora közé állt.
- Sétálgassunk!! Nézd, ott vannak a legújabb játékok! Kísérj el légyszives! - Mondta Hanna.
- Menjél, én inkább egyedül sétálok!
Hanna csakhamar elkeveredett. Kétségbeesve kiabállt anyja után, és mire meglátta őket már a vonatfülkében ültek, először nyugodtan, majd halálra ilyedt arckifejezéssel. El is indultak keresni Hannát, de a vonat már indult. Remélték, hogy csak őket nem találta meg, de a vonaton van. Hanna a vonat után szaladt, fel akart rá szállni ám ekkor hirtelen felgyorsult a vonat és a szele mega alá gyűrte a kislány testét. Csak annyit lehetett látni, hogy a vonat előtt síró kislány zokogásának hangja sikításba ment át, majd elhallgatott. A testrészei ide-oda repkednek az állomáson. Az emberek ilyedten álták körbe az ízekre szaggatott hullát, de ezt a testvére és az anyja nem látták. Ők továbbra is keresték azt a kislányt, akit többé soha nem találtak meg...